Nagyon sok domborműves festményt készítettem már, de a történetüket nem sok helyen osztottam még meg. De úgy döntöttem, hogy ezt most bepótlom, így indítok egy sorozatot, amelynek a címe „100 festmény – 100 történet”. S íme az 1. történet, melynek címe Látlak ám, és a főszereplője Szeléna, a cica.
Kattints a videóra, s hallgasd meg a történetet vagy görgess lejjebb és olvasd el! Ha pedig beleszerettél a festménybe, s szeretnéd, ha az egyik faladon lenne látható, akkor kattints erre a linkre: Cicás sorozat – Látlak ám, 32×32 cm
Íme a teljes történet:
Látlak ám
Szeléna, a cirmos cica mindig is szeretett a kertben kalandozni, felfedezni. De legjobban bújócskázni szeretett. Ezért minden reggel mire a nap első sugarai előtűntek, ő már a kedvenc helyén bújva leste a reggeli életet a kertben. Csak a két szeme, az orra és a szája látszott ki (néha még ezek sem), ahogy figyelmesen és szinte teljesen mozdulatlanul kémlelte a környezetét. Főleg nyáron szeretett ebben a bokorban lenni – nem csak hűvös volt, hanem ilyenkor sárga virágok nyíltak a bokron, amelyeknek imádta az illatát.
Sokáig feküdt teljesen mozdulatlanul, majd hirtelen egy pillangó szállt le az egyik közeli fehér virágra, és Szeléna kíváncsian nézte, ahogy a színes szárnyak finoman rebbennek. A pillangó egy pillanatra mintha Szeléna szemébe nézett volna, majd tovaszállt. A cica boldogan dorombolt, hiszen ez egy új pillangó volt a kertben, s ezért ez az apró találkozás még szebbé tette a napját. Még sokáig maradt ezután a bokorban, s izgatottan várta, hogy ma vajon kikkel fog még találkozni…
Remélem tetszett a történet. 😉 Ha igen, akkor gyere vissza a következő történetért! 😉
